Tojás, nyúl, locsolóvíz - Nagypéntek, Húsvét. Ősi rítusok - mai boldogság

Az északi féltekén nagypéntek és húsvét tavaszra esik. A tavasz pedig mindnyájunkban a megújulás, a megelevenedés érzését kelti fel. Ám, már jóval a keresztyénség elterjedése előtt, a természeti népek ős-vallásaiban is, ünnep volt a tél elmúlta, a tavasz kezdete. Ennek emlékeit a keresztyénné lett népek mindmáig őrzik népszokásaikban. (Nálunk pl. busójárás, kiszebáb-égetés, vagy az egyházi folklór tavaszi elemei: barkaszentelés, Benedek napján zsírszentelés, Gyümölcsoltó Boldogasszony, Szent György nap stb.) Ezek mind-mind az ősi enyészet-tenyészet kultuszok átformálódott maradványai. Elmondhatjuk tehát, hogy az ember a kezdeti időktől vágyott a megújulásra, az új életre, az örök ifjúságra, sőt az örök életre. Hiszen népmeséink nagy szimbólumai (az élet vize, az égig érő fa, a soha el nem enyésző fény stb.) mi másról tanúskodnának, mint a halál tagadásáról és az élet örökkévalóságának igenléséről. (Balogh Sándor református lelkész Pvvár.)